A Cardiffi Egyetem szakértői első alkalommal dolgoztak ki egy olyan módszert, amellyel megbecsülhető, hogy a különböző állatfajok mekkora műanyagokat nyelhetnek le.

Az egyetem fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó kutatóintézetének szakértői több mint kétezer állat gyomortartalmát vizsgálták meg, és ennek alapján alkottak egy egyenletet, amellyel az állat testhossza alapján megjósolják, mekkora műanyagdarabot képes megenni. A Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerint a legnagyobb darabok az állat méretének mintegy öt százalékát tehetik ki.

A kutatók szerint a műanyagszennyezés problémájának súlyosbodásával kiemelt fontosságúvá vált a műanyagok jelentette kockázat felmérése a világ különböző állatfajai számára. Munkájuk segítheti a tudósokat is abban, hogy meghatározzák, mekkora kockázata van a műanyagszennyezésnek az ökoszisztémára, az élelmiszerforrásokra és végül az emberi egészségre.

A kutatócsoport tengeri és édesvízi emlősök, hüllők, halak és gerinctelenek által lenyelt műanyagokat vizsgáltak. 9 milliméteres hallárváktól kezdve tíz méteres hosszúszárnyú bálnákig különböző méretű állatok vettek részt a vizsgálatban.

Néhány sokkoló példát is találtak a szakértők: egy nagy ámbráscetben például kerti locsolótömlőre és virágcserépre, levesteknősökben műanyag banános zacskóra, egy True-féle csőröscetben (Mesoplodon mirus) pedig vadászpuskából származó töltényre bukkantak.

"Még mindig nagyon keveset tudunk a legtöbb állatról arra vonatkozóan, hogyan táplálkoznak, ezért nehéz kitalálni, mennyi műanyagot ehetnek meg" - fogalmazott Ifan Jams kutató.

A projektet vezető Isabelle Durance elmondta:

"Mindannyian láttunk már lesújtó, gyakran szívet tépő képeket a műanyagszennyezés miatt szenvedő állatokról, de az állatok és a műanyag közti interakciók nagyon sokszor szemtanú nélkül maradnak. Ez a tanulmány ezt a sok láthatatlan esetet segít kissé vizualizálni".

Hozzátette:

"Miközben egyre többet tudni arról, hogy a világ mely vízi ökoszisztémáiban a legnagyobb a műanyag koncentrációja, csak az ehhez hasonló munkák révén derül ki, mely állatok számára jelent nagy veszélyt ezek lenyelése. E tanulmány révén elkezdhetjük megérteni, mennyi műanyag kerül be a globális élelmiszerhálózatokba vagy az emberi táplálékba"