A halfogyasztással kapcsolatban számos javaslat olvasható, amelyek egy része ajánlja, egy másik része pedig nem ajánlja azt. Vizsgáljuk meg mindkét oldal okait!

A szív- és érrendszeri betegségek vezető haláloknak számítanak a civilizált társadalmakban. Az már régóta közismert, hogy a magas koleszterinszint hozzájárul ezen betegségek kialakulásához. A vörös húsok kerülésével a magas LDL-koleszterinszint csökkenthető. A halak LDL-koleszterin-tartalma valóban alacsonyabb, és több telítetlen zsírsavat tartalmaznak a vörös húsokhoz képest. Ám végeredményben mégsincs nagy különbség a halevők és a vöröshús-fogyasztók koleszterinszintje között. A növényi étrenden lévőknél viszont igen. Az alapvetően növényi étrenden élőknél a hal- illetve halolajfogyasztás bevezetése növeli az LDL-koleszterinszintet. Amiért a halat mégis szívbarátnak mondják, az az omega-3 zsírsavtartalma. Az omega-3 zsírsavak csökkentik a véralvadást elősegítő vérlemezkék összetapadását, a vérnyomást és a trigliceridszintet, valamint védik a szívizmot a szívroham okozta károsodástól.

A halfogyasztás árnyoldalai

A hal az a húsféle, ami a legkönnyebben rothad. A rothadási folyamat során olyan méreganyagok keletkeznek, melyek károsíthatják a bélfalat, majd azon átjutva eláraszthatják a szervezetet. Ezért a vastagbél a legérintettebb. A friss hal szagtalan. A halszag arra utal, hogy a hal már rothadni kezdett. A jellegzetes halszagot a trimetil-amin nevű, rothadás közben keletkező vegyület okozza.

A különféle tápanyagok különböző ideig tartózkodnak a gyomorban. A könnyebben emészthetőek gyorsabban áthaladnak. A gyümölcs fél órát, a zöldség 1 órát tartózkodik ott. A hal általában 3-4 órát tölt a gyomorban, de a füstölt hering 5-6 órát, a olajos szardínia pedig 7-8 órát. Tudnunk kell azt is, hogy ha az előző étkezésnél elfogyasztott étel még nem haladt át a gyomron, a következő emésztése tökéletlen lesz, és megterheli a szervezetet.
A halallergia gyakori, de inkább rejtett formában, vagyis nem közvetlenül a halfogyasztás után jelentkeznek a tünetek, hanem akár napok múlva. Ezek lehetnek kiütések, duzzanatok, gyomorfájás, bélproblémák. Súlyosabb esetben ekcéma, asztma is előfordulhat, mint reakció. A füstölt halak és a friss tőkehal okoz a leggyakrabban allergiát.
A halhúsnak nagyon magas a húgysavtartalma. A köszvényben, reumában és hasonló jellegű betegségekben szenvedők számára javasolt diétában a magas húgysavtartalmú ételek kerülendőnek számítanak, így az ilyen betegeknek javasolt étrend veszélyesnek minősíti a halfogyasztást.
A magas húgysavtartalom következménye az is, hogy a hal savasít. Minden betegség, mely a szervezet elsavasodásával összefügg, kapcsolatban áll a halfogyasztással is. Idetartoznak például a gyulladások és a fertőzések. A csontritkulás az egyébként a világon a legtöbb halat fogyasztó eszkimó nők körében a legmagasabb.
A tengeri állatokban, így a halfélékben is gyakran megtalálható parazita a zsinórféreg, amelynek petéje hőkezelés hatására sem pusztul el.  A bélrendszerbe jutó zsinórféreg parazitaként kezd el ott élni. Főként a B12-vitamint vonja el a szervezettől, és fáradékonyságot, zsibbadást, szédülést okoz. Súlyos esetben megaloblasztos anémia is felléphet a hatására. A veszélyek közé sorolandó még a makrélamérgezés is, amely az ételmérgezések olyan fajtája, melyet a halban elszaporodó baktériumok okoznak.
A füstölés és a pácolás gyakori elkészítési módnak számítanak a halételeknél. Ezen eljárások során azonban rákkeltő anyagok keletkeznek.
A halszálka közismert veszélyforrás, mivel megakadhat a torokban és fulladást okozhat.
A halak nehézfém- és egyéb méreganyag-szennyezettsége is problémát jelent. A hal szivacsként szívja magába a vizekbe került nehézfémeket, toxinokat, és a zsírszöveteiben tárolja ezeket. A higanymérgezés a leggyakoribb veszélyforrás, de számottevő kockázatot jelentenek még a kadmium, az ólom, valamint a rovarölő és növényvédő szerek is. A higany a halfogyasztás és az amalgámtömések által jut a szervezetbe. A vizek higanyszennyezettsége az ipar szennyező anyag kibocsátásának következménye, pl. széntüzelésű erőművek gyárkéményeiből kerül a levegőbe. A levegőből az eső segítségével kerül a folyókba, tengerekbe a higany. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének 2007-ben kiadott jelentése szerint négy kategóriába sorolták a halakat a higanyszennyezettség mértékétől függően. Még a nagyon alacsony kockázatú halak is tartalmaznak higanyt, mint pl. a hering. Főként a tonhalak szervezetében mértek magas higanyszintet. A veszélyes halak közé tartozik még: a kardhal, a cserepeshal, a marlin és a cápa.
Többek között két fejlődéstan-pszichológus megfigyelése szerint, ha a várandós anya sok szennyezett halat fogyaszt, kisebb koponyaméretű gyermek születik, és a koraszülés kockázata is nagyobb. A higany károsítja a magzat idegrendszerét, ezért a gyermek rövid távú memóriája csökken, a koncentrációkészsége, a nyelvérzéke, a térbeli látóképessége, a koordinációja kisebb. Egy 2005-ös tanulmány azt találta, hogy minden 17. termékeny nő szervezetében olyan mennyiségű higany mutatható ki, mely a leendő gyermekét károsíthatja. És a vizek szennyezettsége azóta tovább növekedett.
A várandós és gyermeket tervező nőknek ezért bizonyos halak fogyasztását egyáltalán nem ajánlják: tonhal, kardhal, cápa, lepényhal, tengeri süllő, osztriga.

A vizek dioxin- és poliklórozott bifenil (PCB)-szennyezettsége is magas, így ezek a vegyületek is felhalmozódnak a halakban. Ezen anyagok összefüggenek a megnőtt koleszterinszinttel és a rákos megbetegedésekkel. A PCB a férfiak spermaszámcsökkenésével is összefügghet, és káros hatással van a magzat és az újszülött idegrendszeri fejlődésére. A mesterséges haltenyészet, mely a vízszennyezettség számos formáját kiküszöböli, más hátrányokkal bír. Mivel a tenyésztők szeretnék megóvni halaikat a fertőzésektől, antibiotikumokkal tömik őket. Ezek pedig, hasonlóképpen a nehézfémekhez, feldúsulnak a szervezetükben.
A halfogyasztás hatással van a nemi hormonális rendszerre, és összefüggésbe hozzák a nemi szervek rákos megbetegedéseivel.
A halolaj fogyasztása étrend-kiegészítőként növelheti a vércukorszintet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.
A halban és halolajban gazdag étrend veszélyes mértékben megnövelheti a vér alvadási idejét. Az eszkimóknál alacsony a szívbetegek száma, viszont a szélütés sokkal gyakoribb, mint az amerikaiaknál.

Az omega-3 zsírsav bevitele számos előnnyel jár: jó hatással van a reumás panaszokra, a pikkelysömörre, a depresszióra, az agresszióra és a bélrendszeri fekélyekre. A halfogyasztás árnyoldalainak ismeretében azonban inkább válasszunk növényi forrásokat. A lenmagolaj hatszor annyi omega-3 zsírsavat ad számunkra, mint a legtöbb halolaj. A lenmagolaj, a búzacsíraolaj, a szójababolaj és a spenót például nagy mennyiségben tartalmaz linolénsavat, melyből a szervezet az omega-3 zsírsavat előállítja.
Összességében elmondható, hogy a halfogyasztás hátrányai meghaladják az előnyeit. A növényi étrenddel ezen előnyök kockázatok nélkül élvezhetők.

Váradi Tibor