A különféle tanítások hangsúlyozzák azt, hogy tulajdonképpen a fizikai testünk életerejét egy másik testben kell keresni, amit hívnak étertestnek, élettestnek, életerő-testnek vagy pránikus testnek is. Ez a test áthatja a fizikai testünket, és ennek köszönhető mindenféle életmegnyilvánulás.

Az ember éteri testében rengeteg passzív energia van. A különféle gyakorlatoknak részben az lenne a célja, hogy ezeket a passzív erőket, amiket minden ember hordoz az étertestében, aktivizálja.

Olyan egészségmegőrző és gyógyító gyakorlatokról lesz szó, amelyek az ember éteri erőit, energetikai rendszerét növelik, gyógyítják, és ezáltal váltanak ki pozitív változásokat. Ezeknek a gyakorlatoknak a nagy része elsősorban a testi egészségre hat, de természetesen a lelki és szellemi szintekre is van közvetett hatása.

Az ember energetikai rendszere

Az energiákat az ember három fő csatornán keresztül gyűjti magába:

1. A főcsakrákon keresztül, amik a testen helyhez kötöttek;
2. a mellékcsakrákon át, melyből három tartozik egy-egy főcsakrához;
3. az akupunktúrás pontok által, amik hasonlítanak a csakrákhoz, csak sokkal kisebbek.

Az emberben energiavezetékek vagy energiapályák vannak, amikben az energia (vagy kultúrától függően a csí, prána, mana stb.) kering. Ezeket az energiacsatornákat hívják meridiánoknak vagy nádiknak. A csakrákon, mellékcsakrákon és az akupunktúrás pontokon felvett energia a meridiánok segítségével jut el a szervekhez, sejtekhez. Ahol 21 meridiánpálya metszi egymást, ott alakultak ki a csakráink. Ahol 14, ott a mellékcsakrák, és a többi helyen az akupunktúrás pontok.

Az energia-felvétel szabályai

Nagyon sokféle energia-felvevő gyakorlat van. A betegségek nagy része arra vezethető vissza, hogy valamelyik főcsakra, mellékcsakra vagy akupunktúrás pont blokkolódik, és az egészséghez ismét be kell indítani az energiapályákat, megnyitni a blokkolt pontokat.

Az energetikai gyakorlatoknak van úgymond egy tízparancsolata:

1. Az első alapszabály az, hogy az ember ezeket a különféle energetikai és tudati gyakorlatokat üres gyomorral végezze.
2. A második alapszabály az időpont megválasztása. A napfelkelte körüli időpont a legjobb a gyakorlásra, lehetőleg mindennap ugyanabban az időpontban.
3. A harmadik, ami fontos, a laza öltözet, a helyiség pedig legyen jól kiszellőztetve, illetve ha tehetjük, menjünk ki a szabadba, a friss levegőre.
4. A negyedik lényeges pont: a rendszeresség. Annak a gyakorlatnak van igazán átütő hatása, ami 24 óránként megismétlődik.
5. Az ötödik alapszabály a különféle gyakorlatoknál, hogy ne feszülten álljunk neki, ha szükséges végezzünk lazító gyakorlatot előtte.
6. A hatodik alapszabály az, hogy az ember mindig úgy végezze ezeket, mintha most csinálná először, és közben figyelnie és tudatosítania kell azt, hogy mi történik a gyakorlat által a testében és a lelkében.
7. A hetedik alapszabály, hogy az embernek bíznia kell a test bölcsességében. Nem szabad görcsösen ragaszkodni a gyakorlatok pontos menetéhez. A testből jövő impulzusok megváltoztathatják.
8. A nyolcadik alapszabály azt mondja ki, hogy a gyakorlat végzése közben az ember érezze és tudatosítsa, hogy szinte túlnő a testén.
9. A kilencedik pont, amit figyelembe kell venni, hogy az ember ne erőlködve gyakoroljon, a könnyed végrehajtás nagyon fontos.
10. A tizedik alapszabály az, hogy az ember váljon szándéktalanná. A gyakorlatokat magáért a gyakorlatért, a gyakorlat öröméért érdemes végezni.

Az embernek a megérzése alapján intuitívan kell kiválasztania, hogy melyik az a gyakorlat, amit szívesen végezne, majd utána legalább három hétig végezni a gyakorlatot, hogy kiderüljön, jó-e ez neki.

Az energia-felvétel néhány lehetséges módszerei

Az első lehetőség az energia felvételére különböző ásványok, kövek segítségével történik. Ennek az egyik legegyszerűbb formája az, amikor az ember mind a két kezébe lehetőleg ugyanolyan követ vesz, és körülbelül 5-10 percig szorosan a tenyerébe szorítja azokat. Erre alkalmas pl. a borostyánkő, a jáspis, az ametiszt, a citrin, a lápisz lazuli, a magnetit vagy a hegyikristály.

A növényektől is lehet energiához jutni. A fák például kiválóan alkalmasak erre. Az egyik mód az, hogy az ember keres egy öreg, de egészséges fát. A legalkalmasabb az energia-felvevő gyakorlatra az akácfa, ettől lehet a legtöbb energiát begyűjteni. A fa képes az embert energetizálni, és ugyanakkor képes az éteri testtől bizonyos negatív erőket, betegséget okozó erőket átvenni úgy, hogy eközben nem esik baja. Az ember odaáll a fához, és első lépésben átöleli, lehetőleg úgy, hogy össze tudja kulcsolni a fa mögött a kezét. Így kell maradni egy-két percig. Ezután emeljük fel a bal kezünket és tegyük tenyérrel a fára, míg a jobb kéz marad a comb mellett, szintén tenyérrel a fához tapasztva. A homlokot is a fához kell nyomni. Hunyjuk be a szemünket, és kérjük meg a fa szellemét, hogy indítsa be ezt az energiatöltést. Nem szabad erőszakoskodni, ha valami miatt a fa úgy dönt, hogy most nem tölt fel minket, akkor kell keresni egy másik fát, vagy máshogy kell megoldani az energia-felvételt. Ha sikerül, körülbelül négy-öt percig kell így maradni. A gyakorlat elvégzése után érdemes egy kicsit a fűben fekve pihenni, és figyelni, hogy ezek az erők hogyan áradnak, mozognak a testünkben.

Az ember a fa segítségével az égi és a földi energiákat veszi fel közvetett módon. Az „ég és föld” gyakorlat révén közvetlenül kapcsolódhatunk a kozmikus és a földi energiákhoz, és ki is egyensúlyozhatjuk azokat magunkban. Ezt a gyakorlatot egyenesen állva, kis terpeszállásban végezzük. A karokat az ég felé kell tárni, a tenyér fölfelé néz, és ugyanakkor el kell képzelni, hogy a talpakból gyökerek ereszkednek a földbe. Három mély belégzés során érezzük, hogy a kezünkön keresztül az égből erőket, energiákat veszünk föl, amelyek a szívben koncentrálódnak. Kilégzésre pedig ezt a fényt és energiát a szívből tovább kell vezetni a lábakon keresztül a földbe. A következő három légzésnél fordított irányt kell követni: belégzésre a talpakon át vezessük fel a fényt és az energiát a szívbe, majd kilégzésre a karokon át az ég felé. Végül az utolsó három belégzésnél egyszerre kell elképzelni, hogy az energia a kezeken át az égből és ugyanígy a talpakon át a földből árad a szívünkbe. Kilégzésre pedig ez az energia és fény a szívből spirális alakban kigyűrűzik az egész testbe és az egész aurába.

A kineziológia is kínál számunkra számos energetizáló gyakorlatot, mint pl. a bekapcsoló gyakorlat, melynek további hatása, hogy növeli a térérzékelést és a testtudatot, elősegíti a harmonikus mozgást és gondolkodást. A gyakorlat során egyik tenyeret a köldökre tesszük, másik kézzel pedig megmasszírozzuk a kulcscsont alatti pontokat. Kézcserével megismételjük. Majd az ajkak alatt és felett, úgy, hogy a másik tenyér mindig a köldökön legyen (ezt is kézcserével ismételjük). Utolsó lépésben a farkcsontot masszírozzuk fel-le, míg a másik tenyér a köldökön marad végig (ezt is kézcserével ismételjük).

A váltott orrlyukú légzés a jógából származik. A bal orrlyukat befogva a jobbon levegőt veszünk, majd befogjuk a jobbat, és a balon kifújjuk. Háromszor megismételjük ezt, majd a fordított irányba is háromszor. A gyakorlat energetizál, javítja a két agyfélteke egyensúlyát, oldja a feszültséget, növeli a koncentrációt.

Lehetőség van a köldökcsakrán keresztül is energia felvételre. A gyakorlat során elképzeljük belégzésre, hogy egy Nap sugárzik a köldökcsakránál, amiből a fény szétárad az egész testben. Majd az egész aurába kiterjed a fény.

A test bizonyos pontjainak dörzsölése, masszírozása is energetizáló hatású. A fejkopogtatás ököllel és ujjbeggyel az egész testet energetizálja. A fülmasszázs is hasonlóképpen segít. Föntről lefelé és kifelé megmasszírozzuk a fület 4-5x. A gyakorlat további hatása az, hogy javítja a hallást és a hallás útján történő megértést. Az arcmasszázs során összedörzsöljük a tenyereinket, és átdörzsöljük az egész arcot. Ez a gyakorlat felfrissít, aktivizál.

Váradi Tibor