Hiába sorakozik a boltok polcain óriási választékban a különböző levesbetét tészták, meg sem közelítik azt, amit nagyanyánk készített. Az ipari száraztészta kb. a múlt század 60-as éveiben kezdett általánosnak számítani a magyar konyhákban, de sokan, főleg az idősebbek, még sokáig maguk készítették. A piacokon ma is kapni házi tésztát, amelyet általában idősebb asszonyok készítenek otthon.

A csigatészta elkészítése időigényes, szokássá volt gazdaasszonyokat csigacsinálásra invitálni, hogy a sok apró csiga gyorsabban elkészüljön. Főként lakodalmak előtt egy-két héttel „hívogattak csigát csinálni”. A fiatal pár, amikor ellátogatott rokonaihoz, hogy meghívja őket közelgő esküvőjükre, egyben a háziasszonyt is megkérte arra, hogy jöjjön el segédkezni a csigakészítésnél. Egyes bodrogközi falvakban a meghívást nagy megtisztelésnek vették az asszonyok, és ha netalán előfordult, hogy a menyasszony elfelejtett egy gazdaasszonyt a csigacsinálásra meghívni, az haraggal is végződhetett. Voltak asszonyok, akik annyira megharagudtak ezért a fiatal párra, hogy még az esküvőre sem mentek el. Az egyes bodrogközi falvakban ugyanis a közös esküvői előkészületeknek fontos szerepe volt, ahogyan a közösen elkészített lakodalmi étkeknek és süteménysütéseknek is, melyeken minden asszony ki szerette volna venni a részét.

A tésztasodrásra 8–12 cm hosszú, 6–10 cm széles, finoman bordázott felület szolgál. A meggyúrt és vékonyra elnyújtott levestészta szögletesre felvágott apró darabjait pálcikán sodorják e felületen, hogy ezáltal apró bordázott csigává váljanak

A házitészta klasszikus receptje:
1 kg liszt és kb.10 tojás összegyúrva.

1 kg liszthez ahány tojást gyúrtak, annyi tojásosnak nevezték. Minél több tojásos volt, annál jobb minőségűnek számított.

Előkészítek egy nagy gyúrótáblát, ráteszek egy mély műanyag tálat, amelybe beleszitálom a lisztet. Közepébe mélyedést vágok. Egymás után, külön kis edénybe felütöm a tojásokat (nehogy a rossz tojás a többit is tönkretegye) és a liszt mélyedésébe teszem. A kezemmel jól összedolgozom, csak annyi langyos vizet teszek hozzá, hogy összeálljon a tészta. Addig gyúrom, gyömöszölöm, amíg fényes, hólyagos nem lesz. Inkább kemény, mint lágy tészta legyen.  Ha annyira kemény, hogy a csuklóm a gyúrást érzi, akkor jó az állaga. A tésztát két részre vágom, majd folpackba csomagolom és körülbelül fél órát a hűtőbe teszem, pihentetem. 

A legfinomabb tészta akkor készül, ha belerakjuk a maximális tojást, amit a liszt felvesz, ettől lesz rugalmas és vékonyra nyújtható, a főzésnél meg kellően szilárd. 1 kg liszt 9-10 tojást vesz fel a tojások méretétől függően, de ebből hatalmas mennyiség lesz, így én azt javaslom annak, akinek a konyhája nincs ekkora mennyiségre felkészülve, hogy 3-4 tojásból készítsen tésztát és ez 3-4 normál adagnak lesz megfelelő.

Ezután belisztezett deszkán a tésztát is belisztezem, és lisztbe mártott nyújtófával 1,5 -2 mm vékony, nagy nagyobb körlappá nyújtom. Majd mindig egy kis részt a nyújtófára feltekerve, a két tenyerem belülről kifelé irányuló mozgatásával nyújtom a tésztát.

Körülbelül fél órai szikkasztás után liszttel meghintem, rácsavarom a nyújtófára, amelyet a gyúródeszkára helyezek. Vigyázok, ne száradjon ki, mert akkor nem lehet vágni. Késsel, hosszában végigvágom, majd a tésztalapokat egymásra téve még egyszer elvágom. Az ily módon kapott tésztacsíkokat egymásra rakom, és aszerint vágom fel, milyen tésztát akarok belőle. 

Készíthető finommetélt (itt kb 1 mm vékonyra kell nyújtanunk a tésztát), széles metélt, kockatészta, vagy lebbencstészta.
A felvágott tésztát dobáló mozdulatokkal egy erre a célra használt vászonterítőre terítem, hogy ne ragadhasson össze.
Vagy azonnal főzöm, vagy pedig megszárítom. Ennél a mennyiségnél bőven jut szárítani is. Meleg helyen  szárítom.