Amit a laikus, hétköznapi emberek egyszerűen csak aszálynak mondanak, azt a szakemberek akár hat különböző típusba is sorolhatják:

 Meteorológiai aszály: Ez az, amit mindenki jól ismer, amikor egyszerűen kevés csapadék esik. Nem mindegy azonban, hogy mennyi ideig. Aszályról akkor beszélünk, ha a csapadék évi mennyisége két éven keresztül a normál érték maximumának 60 százaléka alatt marad.
Mezőgazdasági aszály: Ilyenkor a kevés vagy egyenetlen eloszlású csapadék miatt a növények nem tudnak kellő vizet felvenni, jelentős kárt okozva ezzel a mezőgazdaságban. A nem megfelelő csapadékmennyiség miatt ma már globálisan a földterületek több mint 75 százalékát érinti talajromlás, ami az uniós Közös Kutatóközpont becslése szerint 2050-re akár 90 százalékra is nőhet.

Légköri aszályról akkor beszélünk, amikor a levegő magas, 30ºC feletti hőmérséklete és alacsony nedvességtartalma miatt a párolgás annyira fokozódik, hogy a növényzet nem képes a párologtatást megfelelő mértékben fokozni, annak ellenére sem, hogy elegendő víz van a talajban.
A fiziológiai aszály főként kora tavasszal jellemző, amikor a talaj alacsony hőmérséklete miatt a növények gyökérzete nem képes kellő mennyiségű vizet felvenni.
Hidrológiai aszály esetén a folyók, források, tavak, víztározók, talaj- és karsztvizek vízszintje, illetve vízhozama jelentős mértékben csökken.
Gazdasági aszályról pedig akkor beszélünk, amikor a vízhiány akkora kárt okoz, ami már az adott térség gazdaságát, megélhetését veszélyezteti.