A mai világban a stressz jelentős megbetegítő, élet megkeserítő tényezővé vált. Sok esetben használjuk ezt a kifejezést, de mit is takar valójában?
Dr. Selye János a stressz fogalmát így határozta meg: „A test nem specifikus válasza a testet ért igénybevételekre.” Bármely szituáció, bármilyen változás, illetve az ezekhez való alkalmazkodás stresszt válthat ki az emberből. Az alkalmazkodáson keresztül megérthetjük a stressz lényegét. Éppen azért, mert minden egyes változás, egyfajta alkalmazkodást igényel az embertől, tulajdonképpen stresszmentes emberről ebben az értelemben nem lehet beszélni. Azokat a körülményeket, amelyek a stresszt kiváltják, stresszoroknak nevezzük. Léteznek fizikai stresszorok (pl. hőség, szennyezett levegő, zaj, kávé, alkohol, allergének) és léteznek lelki-mentális stresszorok (pl. anyagi gondok, határidők, túlterheltség, konfliktusok). Erős stresszornak tekinthető közeli családtag halála, válás, börtönbüntetés, baleset vagy betegség.
Pszichoszomatika és pszicho-neuro-immunológia
A mai korban a pszichoszomatika és a pszicho-neuro-immunológia nevű tudományterület foglalkozik a test és a lélek kölcsönhatásával. Megfigyeléseik szerint a stresszre adott testi és lelki reakciók komoly élettani változásokat eredményeznek. Ezek közül az egyik legfontosabb az immunrendszer gyengülése. A folyamatos stressz hatására negatív lelkiállapotba kerül az ember. A negatív gondolatok és érzések hatnak az idegrendszerre, amely egyfelől a hipotalamuszon keresztül az immunrendszert gyengíti, másfelől a hipofízisen keresztül a belső elválasztású mirigyek működését befolyásolja nem kívánatos módon. Ezáltal rák, vagy egyéb súlyos betegségek tudnak kialakulni a szervezetben.
Sok-sok teszt és kutatás után sikerült beazonosítani, hogy melyek azok a legfőbb lelki problémák, amelyek beindítják a fenti folyamatot. Ilyen lelki ok, ha az ember, folyamatosan hadakozik valamivel, vagy valakivel. Gyakori ok, ha diszharmóniában vagy hiányérzetben él az ember. Ide tartozik az is, ha az ember szembeszáll a saját természetszerű lényével, ha nem tudja saját magát elfogadni, vagy ha valaki képtelen a saját maga, vagy mások szeretetére, vagy annak elfogadására. Sűrűn előforduló ok, ha az ember nem oldja meg az élete problémáit, ha a megoldatlan feladatok egyre halmozódnak fölötte. S a következő nagyon gyakori probléma, ha az ember nem él a jelenben, hanem a múlton sopánkodik, vagy a jövővel kapcsolatban aggódik.
„Ami a lélekben végbemegy, befolyásolja a testet, és fordítva. A valóságban egyiket sem lehet a másik nélkül szemlélni.” Hippokratész
Van hét betegség, amelyeket csak úgy emlegetnek, hogy a „hét szent”, ugyanis ezekről sikerült a legelőször bebizonyítani, hogy elsősorban pszichés okuk van. Ez a hét betegség a következő: asztma, magas vérnyomás, gyomorfekély, pajzsmirigy-túlműködés, krónikus sokízületi gyulladás, neurodermitisz (idegi eredetű bőrgyulladás), vastagbélgyulladás. Természetesen szinte minden betegségnek van stressz eredetű oka. Nagyon fontos a gyógyulás érdekében ezekkel is foglalkozni. A betegséggel való tudatos szembesülés során az ember a tünetekből próbál következtetni arra, hogy mi lehet a betegség lelki oka. (Bár pont a pszichoszomatikus betegeknél nehéz a belátás, hiszen a testi tüneteit azért produkálja a beteg, mert nem akar a lelki problémákkal szembesülni.) Például ha egy szerv begyullad, annak egy lehetséges lelki oka, hogy az ember valamitől fél. Használjuk is ezt a kifejezést a félelemre, hogy „begyulladni valamitől”. Attól függően, hogy ez a gyulladás hol lép fel, a félelmet az annak megfelelő életterületnél kell keresni. Amikor az ember egy betegséget értelmez, mindig fel kell tennie a kérdést magában, hogy tulajdonképpen mire kényszeríti az a betegség őt. Ha egy betegség például arra kényszeríti az embert, hogy ágyban pihenjen, akkor az azt jelenti, hogy a pihenést már jóval előbb be kellett volna iktatnia. Ha nem szánunk időt a pihenésre, akkor a szervezet valamilyen módon kiköveteli magának!
Nagyon jó módszer a betegség okának a megfejtésére, ha végiggondoljuk, hogy azzal a szervvel kapcsolatban milyen nyelvi fordulatok találhatók a magyar nyelvben. Például: „nem tudok megemészteni egy problémát” – emésztési zavarok, „torkig vagyok valamivel” – torokproblémák. „Hányingert kapok, ha rágondolok” – hányinger „csak az orráig lát valaki”– rövidlátás. Ha valaki túl „nyakas”, akkor különböző nyakproblémák alakulhatnak ki, ha valami miatt „fáj a feje” valakinek, akkor valóban létrejöhet fejfájás.
Minden ember öntudatlanul kialakít magának egy ilyet, de sajnos a legtöbben olyan módszert találnak, amely nem szolgálja az egészséget. Néhány gyakori példa a negatív és a pozitív stresszkezelési stratégiákra:
Negatív stresszkezelési stratégiák |
Pozitív stresszkezelési stratégiák |
túlevés |
egészséges táplálkozás |
alkoholizmus, dohányzás |
vitamin- és nyomelembevitel |
droghasználat |
mozgás, sport, kirándulás |
túlköltekezés, vásárlási mánia |
légzőgyakorlatok (friss levegőn) |
dührohamok, agresszió |
stresszoldó gyakorlatok (relaxáció, autogén tréning) |
túl sok tévénézés és számítógépezés |
kreativitás, alkotás, művészeti tevékenység |
Egy kísérletsorozatban megvizsgáltak ezerkétszáz olyan embert, akik nagyon jól tűrik a stresszt. Ők komoly stresszek ellenére sem mutatnak sem testi, sem pszichés, sem elmebeli tüneteket. Négy olyan alapvető tulajdonságot figyeltek meg ezeknél az embereknél, ami majdnem mindegyikükben közös volt:
1. Ha kihívással találkoztak, pozitívan közelítették meg a problémát.
2. Jól meghatározott céljaik voltak, tudták, mikor mit szeretnének csinálni. (Van egy közmondás: „céltalan hajósnak nem kedvez a szél”, tehát nem árt, ha tudja az ember, merrefelé szeretne menni.)
3. Értelmes életmódot folytattak, rendben volt a táplálkozásuk, rendszeresen sportoltak, mozogtak.
4. Többségük társasági ember volt, tehát rendszeresen érintkeztek másokkal.
A fent említettekre való törekvés segít egy jobb stressztűrő személyiség kialakításában. Ezenkívül belső patikánk jól fel van szerelve, akár fájdalomcsillapításról, akár nyugtatóról, antidepresszáns szerről vagy altatóról van szó, az agy recept nélkül és ingyen bocsátja ezeket rendelkezésre. Minden külső kémiai anyagot, amit az ember bevisz a szervezetébe, megfelelő körülmények között az agy is képes előállítani. Az első ilyen anyag, amit felfedeztek, a belső fájdalomcsillapító: az endorfin. Az endorfint „boldogsághormonnak” is szokták hívni a hatására utalva. Például a nevetésterápia erre épül. A nevetés során endorfin szabadul fel. Ezért nevessünk minden nap!
Az étrend segítségével az ember stressztűrő képességét növelni és csökkenteni is lehet. Vannak olyan ételek, amelyek már önmagukban stresszt okoznak, ugyanazokat a folyamatokat indítják be a szervezetben, mint amelyek csak külső stressz esetén jelentkeznének. Ilyenek ételek: a fehér cukor, a kávé, a csokoládé, a kakaó, a fekete tea, az alkohol, a zsíros ételek stb. Kerülni kell azokat az értéktelen ételeket, amelyekben sok a finomított fehér cukor, mert adrenalin felszabadulásához vezetnek, ami súlyosbítja a stresszreakciót.
A zsírok ellopják a stressz idején annyira szükséges energiát, így az ember elveszítheti lendületét, és hangulata nyomottá válhat.
Veszélyes a koffein- és egyéb xantinbevitel (teobromin, tein, teofilin) is, amelyek bejutnak a kávéval, kakaóval, csokoládéval, fekete teával és szénsavas italokkal. A koffein az egyik legpszichoaktívabb drog, amely közvetlenül a központi idegrendszerre hat, elsősorban az agykérget izgatja. A stresszes és szorongásra hajlamos emberek különösen érzékenyek a koffeinre! Náluk egészen kis mennyiségű koffein is elősegíti az idegesség, ingerlékenység, depresszió, fejfájás és álmatlanság tüneteit.
Az alkohol kémiai stresszt okoz a szervezetnek. Növeli a mellékvese által termelt hormonmennyiséget, elrabolja a szervezettől a B-vitaminokat (főleg a B1, B2, B6-, B12- vitaminokat), amelyekre nagy szükség lenne a helyes stresszkezeléshez.
Váradi Tibor