Járt már úgy, hogy tisztában volt vele, hogy álmodik? Ugye mennyivel érdekesebb volt az az álom? Képzelje el, hogy ezt a mindenkivel előforduló dolgot még lehet fokozni! Álmunkban irányíthatjuk az eseményeket, megélhetünk a valóságban elképzelhetetlen kalandokat, elutazhatunk sosem ismert tájakra, miközben tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy az egész csak álom, és semmi bajunk nem történhet, mert testünk a kalandok közben biztonságosan pihen a párnák között. Ezt a fajta éjszakai kalandozást tudatos vagy éber álmodásnak nevezzük, és technikáját egyéntől függően hosszabb rövidebb tréningezéssel állítólag mindenki elsajátíthatja.

A tudatos álom állapotát leggyakrabban spontán érjük el. Egyszer csak felismerjük, hogy álmodnunk! Ez történhet egy külső zaj, inger hatására, ami kicsit közelebb hoz a felébredéshez, de megtörténhet, hogy az álom cselekménye vált ki olyan stresszt bennünk, ami felébreszti az öntudatunkat.
Persze a spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot. Ennek elsajátítására több módszer létezik, melyek közös jellemzője, hogy a tudatunkat, gondolkodásunkat felkészíti az álombéli tudatosságra, a tudatunk ébredésére.

Út a tudatos álomig

Ehhez a legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett valóságteszt. Ez nem igényel különösebb előkészületet, hiszen elég, ha a mindennapi helyzetekben teszteljük önmagunkat, hogy konkrét jeleket találjunk, melyek igazolják, hogy az adott történések álom vagy valóság közben esnek meg velünk.
Mit is jelent ez? Minden nap legalább 5-10 alkalommal kérdezzük meg önmagunktól, hogy ébren vagyunk-e, vagy álmodunk. Figyelem! A kérdés feltevése önmagában nem elég, a választ komolyan ellenőrizni is kell, annak ellenére, hogy tökéletesen biztosak vagyunk abban, hogy nem álmodunk! Az ellenőrzés menete: idézzük fel az aznapi dátumot, emlékezzünk milyen ruhát vettünk fel reggel, és nézzük meg abban vagyunk-e. Gondoljuk végig, hogy tisztában vagyunk-e a személyazonosságunkkal, ehhez mondjuk el magunkban nevünket, címünket, születési dátumunkat. Idézzük fel az elmúlt nap fontosabb történéseit, majd kérdezzük meg magunktól, hogy hol vagyunk és éppen mit csinálunk. Ezután ellenőrizzük érzékszerveinket! Határozzuk meg, mit látunk, milyen illatokat érzünk, milyen zajok hallhatóak körülöttünk, majd azt, hogy érezzük-e, és tudjuk-e pontosan mozgatni végtagjainkat. Ezután próbáljunk meg fejben egy egyszerű számtani műveletet elvégezni.
Ha ezt rendszeresen, naponta többször tudatosan és alaposan (!) elvégezzük, akkor elméletileg egy idő után az új szokás álmunkban is elő fog jönni. A módszer azon a feltevésen alapul, hogy álmunkban ugyanazok a szokásaink, mint ébren. Ezért fontos az alaposság is, hiszen, ha  napközben a kérdésre egyszerűen azt válaszoljuk, hogy ébren vagyunk, álmunkban ugyanígy teszünk majd. Viszont ha szánunk időt a kérdés alapos ellenőrzésére, akkor álmunkban - a vizsgálódás során - rá fogunk jönni, hogy nem a valóságban járunk.

Egy másik módszer a tudatos álom elsajátítására, ha megtanuljuk meggyőzni magunkat arról, hogy a valóság csak álom. Ez már egy kicsit nehezebb, viszont állítólag sokkal hatásosabb. A lényeg, hogy figyelmeztessük egész nap magunkat arra, hogy most csak álmodunk. Próbáljuk meg valóban álomnak látni, hinni az eddig valóságnak hitt életünket. Ettől az agyunk megszokja ezt a hozzáállást és leutánozza azt az álomban is! Persze ennek a módszernek megvannak a maga veszélyei. Gondoljunk csak bele, mennyire elbagatellizálhatjuk az ébrenlét fontos eseményeit a tudatos álmodás technikájának elsajátítása reményében!
A gyakorlottabbaknak még egy módszer áll a rendelkezésére: meditációból is be lehet lépni az álom terébe, tudatosságunkat megőrizve. Ám ehhez alapfeltétel a szellemi elmélyülés tudományában való több éves jártasság.

Amikor végre sikerül

A kitartó gyakorlás rendszerint meghozza az eredményeket, ám ennek eleinte nem sokáig tudunk örülni, mert az első élmények általában csak néhány percesek, és homályosan felfogottak. Ennek egyik oka, hogy mikor ráébredünk arra, hogy tudatunk teljes birtokában éppen álmodunk, hirtelen felriadunk az öröm okozta érzéstől. Könnyen beleeshetünk a hamis felébredés csapdájába is. Ekkor azt hisszük, hogy felébredtünk a tudatos álmunkból, ám valójában még mindig álmodunk, viszont már nem tudatosan. Még hamis felébredés sem kell ahhoz, hogy az élmény során a tudatosságot elvesztve bármikor átcsússzunk a hagyományos álomba.
Ebben a kezdeti időszakban a legfontosabb az álombéli nyugalmunk megőrzésének elsajátítása, és ezáltal a tudatos álom idejének kinyújtása. A tudatos álom közben ráadásul meg kell tanulnunk, hogy korlátlan szabadsággal rendelkezünk. Most bármit megtehetünk, még a fizika törvényei sem kötnek, és egy pillanatig sem szabad elfeledkezni arról, hogy az álomvilágban minden esemény tőlünk függ!

Honnan tudhatjuk, hogy sikerült elérnünk a tudatos álmot?

Ezt azért nehéz megfogalmazni, mert ahány ember, annyi fajta tudatos álom létezhet. Ám ezek néhány jellegzetességben biztosan megegyeznek. A tudatos álmodás állapotában benne maradunk az álom közegben, miközben tudatában vagyunk annak, hogy most álmodunk. Tudjuk, hogy kik vagyunk valójában, képesek vagyunk irányítani az álom cselekményét, szereplőit, és önmagunkat. Emlékszünk arra, hogy hol fekszik testünk, és bármikor fel tudunk ébredni, ha úgy akarjuk.
Ezen képességek megléte, használata attól függ, hogy mennyire válunk tudatos álmodóvá. A legalacsonyabb tudatosságot mutató tudatos álom állapotában csak a második pontig teljesülnek a feltételek, míg az abszolút tudatossággal bíró tudatos álmodó az összes pontját teljesíti a felsorolásnak, vagyis teljesen ura az álom állapotának!

Mire jó a tudatos álom?

Akik alkalmazzák, elsősorban konfliktusmegoldó, feszültség-levezető, illetve élménygyűjtő módszenek tartják. A napközben felgyülemlett konfliktusokat könnyedén meg lehet oldani, illetve ki lehet próbálni különböző variációkat a problémák kezelésére. Régi sérelmeket, fájdalmakat, gátlásokat lehet mindörökre elűzni, s miközben irányítjuk álmunkat, egyre jobban megismerjük önmagunkat, s tisztába jövünk titkos vágyainkkal, s felfedezhetjük lelkünk legmélyebb zugait is.