Bartos, a neves válóperes ügyvéd visszakézből szájon vágta feleségét. Evvel csattanós pontot tett a veszekedésre. Klári az asztalhoz kapott, hogy az ütéstől el ne essen. A kávéra váró csésze, amiből a férj már vagy tíz éve issza a reggeli konyakját kis feketével meglöttyintve, rosszkedvűen koccant a cukortartóhoz.

– A fene egye meg, hogy a mai napot is így kezdik.
– Megszokhattad már – dörmögte mérgesen füleit vonogatva a cukortartó, mert feleslegesen ücsörgött a reggeliző asztalon; - Bartos keserűen itta a kávéját, jobban mondva a konyakját.
– Depressziós a pasas - magyarázta a csészének.
–A férj unja Klárit, őt meg a barátnője, mert Bartos nem akarja elvenni; na meg még az összefekvés sem megy már neki igazán.
A csészének tényleg nem hazudott a haverja. Manapság ritka az ilyen bölcs, emberismerő cukortartó. A válóperes ügyvédnek reggel meg különösen rohadt kedve volt. Egész éjjel azon töprengett, hogy mi a fenét tegyen most. - Hogyan tovább? Ildikó a költséges szeretője, tegnap este avval csukta be mögötte az ajtót, hogy csak akkor jöjjön vissza, ha beadta a válókeresetet.
Már két éve, hogy hitegeti mindenfajta hülye kifogásokkal; - s lehetőleg gyorsan intézze, mert ő még fiatal, s talál magához illőt. Akkor végre nem kell neki az alig csurran-cseppen, házi maradékkal beérnie.
Bartos az éjszaka, ahogy az ágyban forgolódva Klárára pillantott, egy pillanatra mélységes sajnálat öntötte el. Eszébe jutott mikor együtt először leutaztak Somogyszőlősre menyasszonyával. Az öreggel borozgatott a pincében, Klári meg a konyhában a meghatódástól pityergő nagyanyjának mutatta a friss orvosi diplomáját, s elárulta, hogy most már nemsokára nagyobb lesz a család.
Bartosnak összeszorult a szíve az emlékezéstől. Talán magát sajnálta, az elherdált, félrecsúszott éveit. Ki az a hatalom, aki az érzelmeket irányítja? Melyikük most a hibás, ha van ilyen egyáltalán? Hová lett, ki vagy mi vitte el a szerelmet? Hová tűnt az idő, mikor esküvő után Párizsban ánizspálinkával mézezték az amúgy is édes egymásba-feledésben töltött hetet? S hol az a perc, mikor az Eiffel tornyot is csak messziről látták a hotel ablakából? A Louvre épületét is csak hazafelé csodálták meg Bécs felé robogva, egy remek képeslapon. Most meg itt fekszik mellette az elnehezült, megereszkedett puha asszony, álmában is gondbarázdált arccal. Hiába a rengeteg sport, szauna, fitnesz, masszázs, síelés az Alpokban, mikor csak így szétlazulva látni, hogy ő is csak egy szürke, megfáradt, középkorú asszony.
– Bocsáss meg, nem akartam fájdalmat okozni neked – mondta később Klárinak, mikor egy kissé lehiggadt. - De hát az idegeim – tette hozzá, pedig már három csészével ivott a poharából, amiből már hiányzott a jelképes kávé is.
– Majd este beszélgetünk a válásról –, simogatta meg bűntudattal a felesége még mindig könnyes arcát, majd hóna alá vette a táskáját, s behúzta csendesen maga után az ajtót.

Klárinak jóval később, mikor a két gyereket is az iskolába indította a reggelijükre szánt ezer forinttal, már felszáradtak a könnyei. A sportcentrum előtt hamar talált parkolót. Erzsike, a testi-lelki barátnője már várt rá.
– Már megint megütött az az állat? - kérdezte, mikor puszit lehelt az arcára. Klári nem válaszolt, csak legyintett. Most nem volt kedve beszélgetni. Erzsike gyengéden magához ölelte, s kivette a kezéből a tömött sporttáskát. Mire beértek az épületbe, s maguk mögött becsukták a bérelt kabinjukat, már mindketten mosolyogtak. Hiszen vagy két éve, hogy minden reggel végigcsinálják együtt ezt a testápolási programot.
Később a fittnesz klubban, mikor Klárika a hangos, vadütemes gépzenébe, táncba feledkezve izzadt, már nem gondolt a reggeli arculütésre. Hamar megbeszélték még Erzsikével a délutáni programot. Elhatározták, hogy majd ha Klári befejezi a rendelést, ebédelni mennek a „Búsuló Madám” - múlt héten nyílt étterembe.
– Azt mondják jó a konyhájuk
Szauna után, mikor már Józsika az aranykezű masszőr dögönyözte a testét, visszatért régi jókedve. Józsika is helyeselte, hogy nem megy bele Klára egykönnyen a válásba. Egyértelműen a férj hibájából fogják kimondani. Kálmán, a másik gyúró, Józsika élettársa is így gondolta.
Klára pontosan tizenegyre ért a rendelőjéhez.
Az autót letette a garázsba, kikereste a bejárati tölgyfaajtó kulcsát, s most is – mint mindig - jóérzéssel pillantott fel a fehér porcelántáblára, férje ajándékára, amin szürke nagybetűkkel volt felírva:

BARTOSNÉ SZÖLLÖSI KLÁRA
SZEXOLÓGUS
HÁZASSÁGI TANÁCSADÁS

RENDELÉS: MEGBESZÉLÉS SZERINT

Kisslaki László