Az ártéri japánkeserűfű, más néven az ázsiai keserűfű az egyik leginkább elterjedt invazív növény a világon. Európába először 1823-ban hozták, egy hollandi botanikus kertbe, onnan vadult el. Később dísz-növényként és takarmányként is ültették. Gyökerein keresztül kiválasztott kémiai anyagok segítségével teljes mértékben gátolja más fajok csírázását és egyedfejlődését, ezért nagyon körültekintően kell ültetni. És miért írunk egy ilyen növényről? Mert csodálatos gyógyhatásai vannak.
A növény minden része ehető:
Az áréri japánkeserűfű az őshazájában mindennapos táplálék, tehát nem gyomként tartják számon.
Fiatal hajtásai tavasszal ehetők főzve, mint a spárga. Savanykás ízük miatt felhasználhatók rebar-bara helyett is: süteményben, gyümölcslevesben, lekvárban. A második világháborús csapatok a növény levelét dohány helyett használták.
Az idősebb hajtások és hajtásvégek is megfőzhetők, enyhébb rebarbarára emlékeztetők. Japánban helyenként fiatal, zsenge „mandulaízű” szárát fogyasztják nassolnivalóként.
Magja nyersen vagy főzve ehető, bár nem túl szapora, hiszen elég apró. Lisztté őrölve levest lehet vele sűríteni és ízesíteni.
A zsenge gyökerek főzve, salátába kiválóak.
Az ártéri japánkeserűfű kivonata, a resveratrol, egy erős antioxidáns, amely segíthet a vérnyomás csökkentésében, a szív- és érrendszeri egészség javításában, a gyulladások és a daganatok elleni küzdelemben és a memória és a hangulat javításában is.
Ezenkívül az ártéri japánkeserűfűnek a Lyme-kór és a szívbetegségek kezelésében is szerepe lehet. A növény képes csökkenteni a baktériumok és a vírusok terjedését a testben, mivel hatékonyan támogatja az immunrendszer működését.
Az ártéri japánkeserűfű kivonata a táplálék kiegészítőkben és a gyógynövény-kivonatokban is megtalálható, és általában kapszulák, tabletta vagy tinktúra formájában kerül forgalomba.
