Mindenki ismeri a csernobili katasztrófát! De senki nem tud arról, hogy mi is mentette meg a nagyobb pusztítástól Európát.

Csernobil: 1986. április 26-án, éjjel 1 óra 23 perckor robbant fel a csernobili atomerőmű. Két robbanás volt, az első a reaktor hűtőrendszerét, a második pedig már a magot érte, így jutott a környezetbe ez a radioaktív anyag. Bár ettől jóval nagyobb katasztrófa is történhetett volna!

A robbanások utáni tűz három napig tartott. Viszont jóval nagyobb katasztrófa következett volna, ha nincs ez a három búvár.

Ez egy kevésbé ismert története a katasztrófának. Tíz nappal a robbanások után egy másik, ettől még jóval nagyobb erejű fenyegetés is megjelent az atomerőműnél. Egy vészhelyzetekben használt medence a robbanás szélén volt, ezt használták fel az oltáshoz a tűzoltók.

A reaktorba helikopterrel szállították az agyagot, a homokot és a bórt, hogy megfékezzék a tüzet. Ebből a keverékből, és a reaktorban megtalálható grafitból egy olyan lávaszerű anyag képződött, amely felgyűlt a reaktormag körül, ami lassan átégetve eljutott volna már az alatta található vízhez.Ha eljutott volna oda, akkor a keletkező gőztől tömeges robbanások hatására radioaktív felhők jöttek volna létre, és csapadék formájában szinte egész Európát egy sugárzó sivataggá változtatta volna.

Nem volt más lehetőség a még nagyobb katasztrófa elkerülése érdekében csak hogy leeresztik a medencéből a vizet. Ezt csak úgy lehetett megtenni, ha valakik alámerülnek a radioaktív és szennyezett víznek, viszont ezekre a vállalkozókra szinte azonnal a halál várt…

A biztos halálhoz vezető, ám Európát megmentő akcióra nem volt sok jelentkező, viszont 3 férfi feláldozta az életét értünk: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei voltak, Borisz Baranov pedig egy csernobili munkás. Ők pontosan tudták, hogy az alámerülés milyen veszéllyel jár. Egy közönséges búvárfelszereléssel és lámpával vágtak neki a merülésnek. Baranov lámpáját elvesztette a vízben, de így is sikerült nekik megtalálni a megfelelő szelepet, mellyel leengedték a vizet. 20 ezer tonna víz folyt ki.

A későbbi jelentések is megerősítették, hogy ha ezt nem teszik meg ezek a férfiak, akkor termonukleáris robbanás következett volna be. Valerij és Alekszej két hetet éltek még egy moszkvai kórházban, Borisz nem sokkal utánuk halt meg. Alekszej még egy interjút is adott a halála előtt.

Testüket lehegesztett koporsóban temették el a magas radioaktív sugárzásuk miatt.