Napjainkban az információáramlás forradalmát éljük. A sajtóban és különösen a világhálón megjelenő közlések nem mindig fedik a valóságot. Ennek oka lehet tájékozatlanság, szenzációhajhászás, vagy pedig sok esetben a háttérben meghúzódó üzleti érdek. Nem kivétel a gyógynövény ágazat sem.

Annak ellenére, hogy nagyon sok gyógyszer gyógynövény alapanyagokból készül, a gyógyszeriparban sokak szemében konkurenciát jelentenek a gyógyteák, étrend-kiegészítők. Évtizedek óta röppennek fel hírek a gyógynövények káros hatásairól, a fogyasztás veszélyeiről.

Legújabban a növényi hatóanyagok közül a pirrolizidin alkaloidok számítanak ilyen értelemben „sztárnak”. Ez egy olyan anyag, melyet bizonyos növények- köztük gyógynövények és gyomnövények egyaránt- az állati kártevők és a lelegelés elleni védekezésül fejlesztenek ki. A vegyületet potenciálisan májkárosítónak és rákkeltőnek tartják rágcsálókon végzett kísérletek alapján. A gyógyteákba az esetleges gyomnövény szennyezettséggel kerülhet be.
Az EU szakhatósága szabályozta ennek az anyagnak a megengedett mértékét a növényi alapú gyógytermékekben.

Itt egy kicsit érdemes megállni. Eddig komoly megbetegedéseket csak lovakon és szarvasmarhákon észleltek. Összevetve az ember által elfogyasztott gyógytea mennyiséggel, az egészségkárosító hatáshoz egy alkalommal 0,5-1 kg szárított gyógynövényt kellene elfogyasztani. A szabályt lehet kritizálni, de nem lehet felülírni és természetesen be kell tartani.