A tigris az asztalon ült és reggelizett. A strandkávéház teraszán tévések, újságírók és riporterek falkája nyüzsgött. És mindez miért? - Azért, mert a hírverés Arnold munkájához tartozott. Vagy negyven éve, hogy Arnold a világhíres Sarrasani Cirkusz sajtófőnöke volt: - ez a titulus illett a cég imázsához. Feladata volt, hogy a társulatról minden nap legyen valami „színes” a médiában. Ezért is rendezték ezt a délelőtti akciót egy vendégszereplés alkalmából Nürnbergben, mely majdnem „színesebbre” sikerült, mint ahogy ő szerette volna.
Arnold már korábban meghívta az újságírókat és a helyi tévéseket egy megbeszélésre, a másnapra tervezett akcióról. Mivel ez a brancs nem szívesen konferenciázik idegen helyen, ezért a találkozóhoz abban a kocsmában foglalt különtermet, ahová amúgy is minden nap inni jártak. Arnold elmondta nekik, hogy másnap a „Dutzendteich” tó partján, egy kávéház teraszán fog a fenevad, azaz a vérszomjas tigris reggelizni. Természetesen ott lesz az állat főnöke, Leitzinger úr is. Miután jóllakott a tigris, majd fürdeni és pancsikálni fog a tóban, s aztán pár rövid kört úszik. Az akció garantáltan szenzációs lesz - ígérte.
Másnap reggel a csíkos ragadozó, akit egyébként Majának hívtak - örök nő -, már a fotósok kedvéért az asztal tetején ült, amikor azok sorra érkeztek. Talán tudta, hogy így jobban fog érvényesülni a címlapon.
Miután kapott egy a vödör tejet, amit maga a főnökasszony szervírozott - mert a pincérnő bezárkózott a mosdóba -, nekiállt lefetyelni, amúgy szibériai hölgy módjára. Azonban a mancsával véletlenül lelökte a vödröt az asztalról, és kiborította a benne lévő tejet. Kíváncsian hajolt utána, hogy megnézze, hová is lett a finom tejecske? Arnold gyorsan fel akarta venni a vödröt, hogy a maradékot a tigris elé tegye. Azonban egyszeriben megdermedt, ahogy leguggolt, mert érezte, Maja a tarkójába szusszan.
Ez a vég -, gondolta. Talán valaki megsúgta a tigrisnek, hogy ő az a pasas, aki miatt még a manézson kívül is dolgoznia kell. Bénultan hallotta, amint a fotógépek kattognak, mint a megbolondult kasztanyetták.
A cirkusz biztos saját halottjának fog nyilvánítani -, futott át az agyán - na persze, ha Maja után marad még belőlem nekik is valami. A tévések pedig gondolják, hogy jó gyerek ez a reklámfőnök. Tényleg szenzációs anyaguk lesz, ahogy a szegény megboldogult beígérte nekik.
A következő pillanatban azonban Arnold azt érezte, hogy a kedves vadállat végignyalja a nyakát, ahelyett, hogy extra színes híranyagot csinált volna belőle. – Te drága Maja cicus - sóhajtotta Arnold. A csíkos még csak belé se kóstolt. Ki tudja, talán az újságírónép még neheztelt is rá ezért egy csöppet…
Maja becsületesen - mint ahogy megbeszélték - kiitta a második tejadagot, és fürdőmezt sem öltve bemászott a tóba. Tett néhány karcsapást kóstolóként a vízben, szemmel láthatólag élvezve azt. Addigra a reggeli sétálókból már elég nagy tömeg verődött össze. Néhány rendőr is feltűnt és hátrébb terelte a tóhoz túl közel merészkedőket. Maja, mint afféle ízig-vérig komédiás, élvezte a sikert. Alábukott, majd újból felmerült, megmutatva a hálás nézőknek, milyen sokáig bírja levegővétel nélkül a víz alatt. Persze, hogy megtapsolták. Ráadásként még hanyatt fekve lebegett is egy kicsit, majd a szájába vett vizet kifújta, mint egy szökőkút.
Arnold most már túlságosan nagynak találta a felhajtást. Ideje eltűnni tigrisestől - gondolta. Maját acélszálakkal befont bőrszíjjal is csak nagy nehézségek árán tudta gondozója kivonszolni a vízből. A szerkesztő urak pillanatok alatt eltűntek, hogy minél hamarabb leadhassák az anyagot.
Másnap Arnold az irodájában örömmel lapozgatta az újságokat. Gyönyörű felvételek, remek cikkek születtek - nem volt tehát felesleges kiadás az előző napi bőséges trakta, konstatálta elégedetten és kinézett az ablakon. Éppen egy rendőrautó gördült a ház elé. A rendőrök kiszálltak, bejöttek, egyikük kezében újság, kinyitva a címoldalon.
- Látja ezt? - dobta Arnold elé az asztalra.
- Igen, látom, - válaszolta. Ez egy valóban jól sikerült kép.
- Tilos mindenféle veszélyes vadállatot közterületre vinni! Ehhez a Rendészeti Hivatal különleges engedélye szükséges. Van ilyen engedélye?
- Nincs - felelte Arnold, az igazságnak megfelelően.
- Folyamodott érte írásban?
- Nem. Már bocsásson meg őrmester úr, kaptam volna ilyen engedélyt, ha kérek? - kérdezte.
- Nem. Ezért a vétségért kénytelen vagyok megbüntetni 1200 márkára.
Arnold nem tiltakozott, a rendőrök kasszíroztak, majd elmentek. Az ötszörösét is megérte volna a reklám - gondolta Arnold elégedetten, majd átsétált az alkalmazottak konyhájára. A szakácsnétól kért egy birkalábat.
- Szépet tessék adni, mert tigrisnek lesz - mondta, majd Maja ketrecéhez ment. A birkalábat csak bedobta a rácson keresztül, mert nem mert benyúlni.
Kisslaki László
Takács Zoltán festőművész illusztrációi
