Rendkívül sokféle vélemény, elképzelés, teória, hit, szokás, gazdasági és hatalmi érdek van befolyással a táplálkozásunkra. Ahány földrész, ország, nép, vallás, család és egyéb közösség létezik, legalább annyiféle táplálkozási tanítás is van. A sokféleséget gyarapítják az egyéni táplálkozási hóbortok, vagy a bulvármagazinok csodás fogyással kecsegtető félrevezető diétás receptjei. Az államilag propagált, hivatalos táplálkozási ajánlások, útmutatások gyakran tovább mélyítik a zűrzavart, hiszen sokszor ők sem járnak közelebb az igazsághoz a bulvármagazinoknál.
A táplálkozás minden józan megközelítés szerint nem lehet ennyire bonyolult. Az állatvilág táplálkozása például – ahol nincs szerepe a fent felsorolt szempontoknak – meglehetősen egyszerű. Legalábbis addig, amíg az ember bele nem üti az orrát.
Bármennyire is meglepő, az emberiség nem túl régen kezdte el azt vizsgálni, hogy valójában milyen táplálék felelne meg az ember szükségleteinek igazán. Milyen üzemanyag való az emberi test motorjába?
Számos olyan élelmiszerféleség van, ami manapság megszokott szereplője a táplálkozásunknak, viszont ha kizárólag élettani, biokémiai, táplálkozástudományi szempontból vizsgáljuk, akkor szükségtelennek vagy akár kifejezetten károsnak minősíthetjük.
Hogyan alakulhatott ez ki?
Ne feledjük el, hogy az emberiség a történelem során a népszaporulat és a városok kialakulása miatt eljutott egy olyan fázisba, amikor tömegek élelmezését kellett valamilyen módszerrel megoldani. Korábban ugyanis az emberek olyan kisebb közösségekben éltek, aminek az ellátása megoldható volt gyűjtögető, halászó, vadászó életmód segítségével. A nagyra nőtt közösségeket azonban már nem tudta élelemmel ellátni a környező erdő vagy folyó.
Létrejött a földművelés és az állattenyésztés, majd a mezőgazdaság, ami lehetővé tette, hogy az éhínséget elkerüljék. Ez a mezőgazdaság azonban kizárólag annak az elvárásnak akart megfelelni, hogy tömegeket tudjon megmenteni a közeli vagy azonnali éhhaláltól. Például olyan növényeket kerestek, illetve termesztettek, amelyek könnyen, különösebb szakértelem nélkül, nagy tömegben, olcsón előállíthatók, a termés pedig sokáig eltartható. Azokat az élelmiszereket keresték, amelyek alkalmasak a szegényebb néprétegek, a tömegek „hasának megtömésére”. Ilyen például a búza, árpa, rozs, zab, rizs, kukorica, burgonya stb., hogy csak néhány példát említsek.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az időszakban nem az élettani szempontból tökéletes tápanyag előállítása volt a cél. Ehhez akkoriban nem is állt rendelkezésre elegendő élettani ismeret. Ma már szerencsére a modern tudományos eszközök alkalmazásával bölcsebbek lettünk. Tudjuk, hogy milyen tápanyagok, élelmiszerek alkalmasak arra, hogy az ember számára hosszú, egészséges életet biztosítsanak. Ma már nem az éhhalál elkerülésére kell koncentrálnunk. A mai tudásunk birtokában törődhetünk az egészségben eltöltött évek számának gyarapításával. Például az előbb említett keményítőben gazdag gabonafélék, a cukor nem alkalmasak az emberek minőségi táplálására. A fogyasztásukra visszavezethető számos olyan betegség, ami a civilizált világban nagyon gyakori. A keményítőben, cukorban gazdag élelmiszerek fogyasztása összefüggésbe hozható olyan betegségekkel, mint a például cukorbetegség, rákos betegségek, gyulladásos betegségek, a szív és érrendszeri betegségek stb.
A hosszú, egészséges élet célkitűzését szolgáló táplálkozási ismeretekre érdemes felhívni az emberek figyelmét, hogy meg tudják hozni a saját józan döntéseiket.
A híres közegészségtan professzor, Johan Béla már 1943-ban felhívta erre a figyelmet, idézem: „A modern szociálpolitika nemcsak arra fog törekedni, hogy az általa gondozottak a fizikai éhségérzettől ne szenvedjenek, hanem a szervezetük fiziológiai értelmében se éhezzék.”
Remélem, hogy egy – nem túl távoli – napon a professzor úr „jóslata” valósággá válik majd.
Dr. Lenkei György
