Ezekben a történetekben az ember és állat – állatok egymásközti – viszonya, természetes, olykor különös kapcsolata rajzolódik meg, a kötődés, a szeretet, a ragaszkodás néha érdekes megnyilvánulásairól. Történetek, amelyek nálad, veled, körülötted is megtörténhetnek, vagy lejátszódtak már. Ezek, vagy hasonló események arra figyelmeztetnek, hogy a természet harmóniájának megtartásában nagy szükségünk van egymásra. Szeretjük az állatokat, s általuk talán mi is szeretve vagyunk. De jól szeretjük-e őket, ismerjük-e a körülöttünk élő két- és négylábú társainkat? Biztosak vagyunk-e abban, hogy ami nekünk jó és kényelmes, az nekik is megfelelő életmód?

Elveszett Lajos
Aggódó idős hölgy nyitott be a városi lap szerkesztőségébe segítséget kérve. Több mint tíz éves teknősével fürdött a Balaton északi partjának egyik strandján, amikor az amúgy pórázhoz szokott teknőc, Lajos egyszer csak eltűnt mellőle a vízben. Életük annyira összefonódott, hogy elvesztése komoly lelki traumát okozott számára, ezért az újságok hirdetési rovatait is kihasználva, szeretné megtalálni, visszakapni társát. Bízva abban, hogy valaki megtalálja, s az elsodródott állat megkerül, fényképes cédulákat ragasztott a villanyoszlopokra…
Kedvenc dala egy Szécsi Pál-szám volt, és amikor sétálni mentek, a kirakatok üvegportáljában sokáig szemlélte magát Lajos. Olyan elragadtatással mesélt elveszett társáról a hölgy, hogy valóban drámainak látszott a veszteség. A megtört asszony végigjárta a Balaton-part összes települését, hátha ott vetődött partra kedvenc állata. Elmúlt a nyár. Hogy előkerült-e Lajos, nem tudható, miként az sem, hogy vajon jobb körülményeket talált magának, vagy a társaitól már régen elválasztott teknős elpusztult-e a számára már idegenné vált természetes világban.

Harkály-kaland
Károly a fürdőváros egyik kiemelt szállodájának volt sokáig több nyelvet beszélő, igen kulturált viselkedésű, kicsit arisztokratikus megjelenésű alkalmazottja. Elvált ember, gyermekei külföldön élnek, s miután a férfi elérte a nyugdíjas kort, arra gondolt, hogy a közeli faluban vesz egy parasztházat, s régen áhított hobbijának, a gyümölcstermesztésnek szenteli idejét.  A gazdálkodó férfi élte a falusi dolgos emberek mindennapi életét, boldogan. Mint minden nap, azon a reggelen is indult, hogy szemrevételezze almafáit, tegnap óta ugyan mi változhatott a kertben? Ahogy egy öreg fa törzsének közelébe ért, egy fekete harkály adta tudtára repkedve a feje körül, hogy itt most nem igazán kívánatos személy. Közel az odú, s fiókái éppen szárnyaikat próbálgatják. A harkály tiltakozó repdesésére Károly hátrálni próbált, s ahogy ezt tette, egy vastag faágba vágta erősen kopaszodó fejét. Jobbnak látta most más elfoglaltságot keresni, így a közeli kisboltba ballagott át, hogy a napi vásárlást megejtse. A bolt közelében azonban összeesett. Az ismerősök, szomszédok mind összefutottak, s nemsokára a mentő is megérkezett. Nem tudván az előzményekről, vagyis a fejbeütésről, mindenki agyvérzésre gondolt, s Károlyt a közeli kórház ideg osztályára szállították. Sokáig agyvérzéssel kezelték, míg egészen véletlenül egy szakmáját igazán szerető orvos derítette ki, hogy nem erről van szó. Közben Károly jóakarói már egy idősotthoni elhelyezésről kezdtek intézkedni, holmiját sorban adogatták el… Hosszú-hosszú procedúra után került haza a férfi otthonába, de ez az élet már nem volt ugyanaz, mint a harkály-kalandot megelőzően.

Búcsú
Kutyahűségről, az állat ember iránti ragaszkodásáról sokat hallottunk, olvastunk, sőt meg is tapasztaltuk. De a kutyák egymáshoz fűződő barátságáról, hűségéről keveset tudunk. Egy ilyen őszinte baráti megnyilvánulásnak voltam tanúja, nem is olyan régen. Elpusztult a kutyánk. Akinek van/volt, tudja, milyen veszteség, hiszen hosszú évek alatt családtaggá válnak. Elsirattuk, tisztességgel eltemettük kertünk sarkába, egy ingbe becsavarva helyeztük a gödörbe, s mellé tettük kedvenc labdáját. Fölé egy szép orgonabokor lett ültetve. Néhány nap múlva megjelent egy kutya az udvarunkban. Ismerős volt a fickó, nem messze lakik innen, de soha nem járt még nálunk. Szinte csak három lábát tudta használni, mert a negyedik kölyökkora óta rosszul fejlődött. Ez a rosszlábú eb áttornászta magát a kerítésen… vártam, mit akarhat, vajon mit kereshet itt? Körbe járt minden szegletet, míg nem meglelte a néhány napja készített sírhalmot. Idegesen körbe-körbe járta, kicsit kapart, szimatolt, és megint kapart, szimatolt. Amikor meggyőződött róla, hogy ebtársát, ugató-beszélgető társát takarja a föld, idegesen nyüszkölt, fel s alá szaladgált, aztán lelassult és elcsöndesedett. Azóta nem járt felénk.
Állatok, melyeket mi, emberek kedvünkre rangsorolunk aranyosság és rútság, okosság és ostobaság, kedvesség és durvaság, szépség és csúnyaság szerint. Mindegy, hogy milyenek, valamennyien hozzátesznek az ember életéhez valamit, például új ismeretet életről és halálról, szívósságról, kitartásról, állhatatosságról, létfenntartásról, szeretetről.

Tóth Katalin