Régebben zivatar után az emberek rögtön kimentek, hogy a kertben, út mentén nevelt fák alól és a szórványgyümölcsösökben összeszedjék a lehullott gyümölcsöt. Annak idején a zöldség-gyümölcs értékes kincs volt, és főleg a tartalékkal bántak gondosan. Az almákat például selyempapírba csomagolták, a káposztát pedig a pincében egy szárítókötélen fejjel lefelé lelógatták.

Jó tudni! A zöldséget és a gyümölcsöt nem szabad egy helyiségben tárolni, mert akkor a zöldségfélék idő előtt megfonnyadnak.

A zöldségek hűvös, jól szellőző, magas páratartalmú helyiségben sokáig frissek maradnak. A száraz levegőjű pincékben vízbe mártott agyagtéglákat helyeztek ki, hogy ezzel is növeljék a levegő páratartalmát, és megakadályozzák az összefonnyadást. A rendszeres szellőzésről viszont nem szabad megfeledkezni.

Alma és körte

A régi bölcsesség szerint minden gyümölcsfa megmutatja, mikor szeretné terméseinek leszedését, azáltal, hogy egyes gyümölcseit a földre hullatja. Ha reggelente látunk pár érett gyümölcsöt a fa alatt, elérkezett az idő a termések betakarítására. A szüret után gondoskodnunk kell arról, hogy termések átvészeljék a telet és kitartsanak a következő betakarításig. Az alábbiakban a téli tároláshoz adunk néhány tippet.

Csak az ép, sértetlen gyümölcsök alkalmasak tárolásra, az éretlen vagy sérült gyümölcsöt minél előbb fel kell használni. A nagy almák azonban a tárolás során gyakran foltosodnak, ezt nevezzük taplófoltosodásnak, barnás színű elhalt szövetcsomók alakulnak ki a húsában.

A tapasztalt kertészek, a fiatal almafák első, nagyméretű terméseit csak rövid ideig tárolják.

A téli almák magas (80-90%) páratartalmú helyiségben hosszú ideig tárolhatóak. A rendszeres szellőztetéssel megakadályozhatjuk, hogy az almák megrothadjanak vagy megpenészedjenek.

Az almatároló pince az egerek kedvenc telephelye, ezért rendszeresen ellenőriznünk kell. A nedves-párás pincékben gyakran megtelepednek az érdes pinceászkák (helytelen néven pincebogarak), amelyek szintén igen kedvelik a lédús almákat. Ha korhadó deszkát helyezünk a földre, akkor a pinceászkák előszeretettel telepszenek meg alatta. Mindössze csak annyi a dolgunk, hogy időnként felemeljük a deszkadarabot, egy vödörbe seperjük a deszka alján megtelepedett pincebogarakat, és utána a komposzt halomra szórhatjuk őket.

Az almákat és körtéket kocsánnyal felfelé, egymás mellé, egy rétegben deszkákra rakjuk. Csak a durva héjú, kemény húsú fajtákat tárolhatjuk egymásra helyezve két-három sorba, hogy megakadályozzuk a párolgást és az emiatt fellépő összefonnyadást.

Ha nincs megfelelő helyiség, akkor az almákat fajták szerint, köztük a szalmával vagy anélkül, elkülönítve olyan ládákba vagy kis hordókba rakjuk, melyeknek aljára, oldalára és fedelébe szellőzőlyukakat fúrtunk. Ha a tároló helyiség nem fagymentes, akkor szükség esetén pokrócokkal takarjuk be a ládákat vagy a tárolóedényt.

A zöldségek biztonságos tárolása

A zöldségfélék tárolásának széles körben elterjedt módja a vermelés 60-100 cm mély és 1-1,5 méter széles gödrökbe. A fejes káposztáról a gyökérzetét levágva, a gyökérzöldségekről a leveleket leszedve, de a középső hajtáscsúcsot nem megsértve kell a tárolásra előkészíteni.

A lila és a zöld fejes káposztát, valamint a kelkáposztát valamint a karfiolt lefelé kell a verembe helyezni, a gyökérzöldséget tetszés szerint a verem szélétől 10 cm-nyire. A zöldségeket szalmával kell letakarni, erre pedig földet teríteni.

A földbeni tárolóhelyet sűrű lyukú dróthálóval védjük meg az egerek pusztítása ellen. Ha a vermet vízáteresztő, száraz talajon alakítottuk ki, akkor a benne tárolt zöldségek sokáig frissek maradtak. Nedves talajokon ezt a módszert nem alkalmazhatjuk.

Ha csak kis mennyiségű fejes káposztát szeretnénk tárolni, akkor azokat gyökerestül kiszedve, a nagy földdarabokat lezárva, fejjel lefelé nedves, hűvös helyiségben kifeszített zsinegre felakasztva vagy fapolcra helyezve is tárolhatjuk.

A krumplit mindig hűvös, sötét és jól szellőző helyen tárold. A mosogató alatt, az ablak mellett vagy a háztartási gépek közvetlen közelében nem lesz jó helye, mert ha hőhatás éri, gyorsabban meg fog romlani. Ügyelned kell arra is, hogy járni tudjon körülötte a levegő – nem véletlen, hogy a boltokban is hálós csomagolásban kapható.  Az étkezési burgonya tárolására azok a pincék, vermek, tárolók a legalkalmasabbak, amelyek fagymentesek, hűvösek, ahol a tárolási időszak alatt nem éri fény a gumókat, ugyanis a világosban tartott burgonya bezöldül, szolanin termelődik benne – egy kémiai anyag, mely a színváltozást okozza. (Az ilyen burgonya íze kesernyés, és nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező.) Megfelelő helyeken a gumók hosszú ideig eltarthatók, nem zöldülnek, nem csíráznak ki, és itt a legalacsonyabb az apadási veszteség is.

A téli tárolás során a „lecsírázást” nem szabad kihagyni, ha azt szeretnénk, hogy a termés minél tovább elálljon. Vagyis időnként át kell nézni az eltárolt burgonyamennyiséget, és le kell tördelni a gumókról a csírákat. Ha ezt elhanyagoljuk, a csírák lassan felemésztik, összefonnyasztják, kiszárítják a burgonyánkat.