Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Ezen a napon elnémultak a templomi harangok, az emberek tartózkodtak a húsételektől, a három fő étkezésből pedig csak egyszer lakhattak jól.
Ugyanakkor nemcsak étkezéssel kapcsolatos hiedelmek léteztek, ezt a napot ugyanis a népi babona több szempontból szerencsétlennek tartotta. Külön szokások vonatkoztak a férfiakra, a hajadonokra vagy adott esetben a háziállatokra. Azonban mindegyiknek megvolt a maga szerepe.
Az emberek nem főzhettek és süthettek zsírral a nagypénteki böjt idején. Sőt, mi több, tüzet sem rakhattak, illetve a kenyérsütés is tiltólistás elfoglaltságnak számított, mivel a hiedelem szerint ilyenkor kővé válhatott. A legveszélyesebb tevékenység mégis a mosás volt: a hívők úgy tartották, belecsap a villám abba, aki nagypénteken akart tiszta ruhát ölteni.
Különös módon a tisztálkodás tilalma az emberekre nem vonatkozott, épp ellenkezőleg: a hiedelem szerint azt, aki nagypéntek hajnalán megmártózott a patakban, netán friss kútvízzel mosakodott, egész évben elkerülték a betegségek.
Ezenkívül a szépség zálogát is a jeges fürdőben látták, mert a férfiakat a ragyától, míg a nőket a szeplőtől védte. A betegségűzés az állatokra, kiváltképp a lovakra úgyszintén érvényes volt. Őket adott esetben nemcsak lecsutakolták, de patakba is hajtották, hogy biztosan egészségesek maradjanak.
A falvak öregasszonyai szerint a szerelmi bűbáj tökéletes pillanata a nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka. A böjt után az eladósorban lévő lányok fésűt és szappant csavartak a törölközőjükbe, majd szépen a párnájuk alá rejtették. Aki férjet akart fogni, nem törölhette meg lefekvés előtt vizes arcát, mivel a hiedelem szerint, aki álmában megtörölte arcát, később az lett a jövendőbelije.
