A feledékenység, a felejtés a legtöbb embert érintő kellemetlen probléma. Az emlékezet néha kihagy, szelektíven, vagy mindenre kiterjedően egy adott időszakra, például egy érzelmi sokk hatására, vagy hosszabb távon egy betegség miatt.

A feledékenység megéretéséhez először a memóriával kell foglalkoznunk. A hatvanas évek végén próbálták modellezni az emberi agyat, főleg azért, hogy rájöjjenek, hogy hogyan zajlik az emlékezés folyamata. Hamar rájöttek, hogy az emberi emlékezet nem úgy működik, mint a számítógépek, ennél sokkal jobb megközelítés volt az úgynevezett holografikus elv. Tulajdonképpen az agy, illetve a látókéreg sejtjei nem kész képeket rögzítenek, mintha lefotóznánk a külvilágot, inkább a látott tárgyak tulajdonságait jegyzik meg. Amikor valamire visszaemlékezünk, nem az adott tárgyat hozzuk elő a jelenbe, hanem a tulajdonságokat idézzük fel, és ezekből újból felépítjük a korábban észlelt tárgyat. Emiatt minél jobban megfigyelünk valamit, vagy valakit, annál nehezebben felejtjük el.

Az agyban minden egyes idegsejt egyben memóriasejt is, mégis megnevezhetünk benne két olyan területet, amelyek kiemelt kapcsolatban állnak a memóriával és az emlékezettel, ez a halántéklebeny és a hypocampus.

A memóriának három fő szintjét lehetne elkülöníteni. Az első az úgynevezett ultrarövid memória, ami csak pár percig működik. Kikeresi a telefonkönyvből a számot, tárcsáz, felhívja őket, megbeszéli, és ez az ember lehet, hogy öt perc múlva már nem emlékszik arra a számra, amit esetleg, soha többet nem kell felhívnia. Hogyha foglalt a telefonszám, és tízszer, húszszor, harmincszor próbálkoznia kell, akkor már átkerülhet ez a telefonszám a rövid távú memóriába. Ez utóbbi pár órától napokig tart. A harmadik szint a hosszú távú memória, ami évekig, akár évtizedekig is tarthat. Ha egy jel fontossá válik, akkor kerülhet át az ultrarövid memóriából a rövid távúba, ha még komolyabb szerepe van az ember életében, akkor pedig átkerülhet a hosszú távú memóriába.

A betegségeket meg lehet különböztetni például aszerint is, hogy melyik távú memória romlik. Például alkoholistáknál romlik a rövid távú memória, de a hosszú távú lehet, hogy ép marad. Korszakov-szindrómának hívják azt, amikor az embernek a rövid távú memóriája megy tönkre.

Bizonyos stressz hatására keletkező hormonok fokozzák az emlékezőképességet. Emiatt jó, ha van egy kis lámpaláz. Persze tartós stressznél a felejtés felerősödik, ilyenkor rendszeres lazító, nyugtató gyakorlatokra van szükség, pl. relaxáció, autogén tréning, kineziológia segítségével.

A nemi hormonok is kihatnak az emlékezetre. Megfigyelték nőknél, hogy akkor a legjobb a memóriájuk, és akkor tudnak a legjobban tanulni, amikor a ciklus első felében vannak.

A feledékenység elkerülésére és a memória javításához lúgosító étrendre van szükség, mivel az idegrendszer helyes működéséhez elengedhetetlen a megfelelő sav-bázis egyensúly. Érdemes növelni a nyers gyümölcsök, zöldségek és hántolatlan gabonafélék fogyasztását. Az emlékezést segíti a B1-vitamin (dió, gesztenye), a folsav (répa, zöld levelek), a kolin (búzacsíra, lecitin) és a mangán (zöld levelek, borsó) bevitele. A magas vérnyomás miatt romló emlékezet esetében a só megvonása a vérnyomáson kívül a memóriára is jó hatással van. Ugyanakkor a legtöbb nyugtató és szorongást oldó gyógyszer növeli a feledékenységet.

A gyógynövények közül a korpafű és a ginkógyökér (Ginkgo biloba) teája ajánlott. A bazsalikom, a kardamom, a majoránna és a szegfűszeg illóolaja is segíti az emlékezetet.

Az ember sohasem csak tényeket rögzít, a tapasztaltakhoz minden esetben hozzáteszi a saját szubjektív érzéseit és elvárásait, és ez rögzül azután a memóriában. Tehát ugyanarra a balestre pár nap múlva minden jelenlévő máshogy fog emlékezni, attól függően, hogy számára mi volt fontos; és a számára jelentéktelen elemeket elfelejti. Aki ott ült a kocsiban, és átélte, az teljesen másképp fogja felidézni, mint az, aki kívülről látta, és ezért érzelmileg kevésbé kötődik az eseményhez. Ez is mutatja, hogy az ember számára semleges élmény nem létezik, és az élmények érzelmi töltete mindenképpen összefügg az emlékezettel és a memóriával.

Amikor az ember felidéz egy korábbi élményt, az képes hasonló érzelmi állapotot kiváltani, mint amilyenben az ember akkor lehetett, amikor az adott élményt ténylegesen átélte. Ha az ember nagyon belefeledkezik egy horrorfilmbe, úgy változik az EEG-je, mintha ténylegesen ott lenne a helyszínen, és nemcsak az agyi, hanem az összes többi fiziológiás reakció is ennek megfelelően történik. Adott esetben ennek lehet negatív hatása is, amikor az ember krimiket néz. A pszichoterápiában kihasználják ezt, ugyanis régebbi élmények felidézése során a hozzájuk kötődő negatív érzelmi töltést megfelelő módszerekkel nagyon szépen lehet oldani. Sőt így lehetőség van rég elfeledett események oldására is.

Vannak bizonyos módszerek, trükkök, amivel az ember javíthatja az emlékezetét – pl. amire emlékezni szeretnénk, azt próbáljuk meg képszerűvé tenni, és a képekhez kössünk minél erősebb érzelmeket. A képek legyenek minél színesebbek, élesebbek és minél több érzékszervi benyomást kapcsoljunk hozzájuk.

A tanuláshoz és az emlékezéshez egyformán szükség van a két agyfélteke összekapcsolt állapotára. A két agyfélteke kapcsolatát gyengíti a rágózás, a szénsavas ital fogyasztása, magas sarkú cipő viselése. A TV- és a számítógép monitorjának nézése sem tesz jót a két agyfélteke kapcsolatának. A két agyfélteke összekapcsolására alkalmas gyakorlat a váltott orrlyukú légzés. (Egyik orrlyukon beszívjuk a levegőt, a másikon kifújjuk, és ezt háromszor ismételjük, majd elvégezzük fordítva is.) A memória fokozását segíti még az összes koncentrációnövelő gyakorlat. Pl. központi és az irányító meridián aktiválása: két ujjal dörzsöljük az alsó ajak alatti területet és a szeméremcsontot, majd a felsőajak feletti területet és a farcsontot egyszerre.

Freud hívta fel elsőként arra figyelmet, hogy a felejtések nem véletlenek. Ha valamivel az ember nem akar szembenézni, azonosulni, azt elfelejti. A felejtésnek lehet segítő hatása is, amikor egy esemény feldolgozása nem áll módunkban az adott életkorban vagy tudatállapotban. A tudattalanban megőrzött emlék persze később felszínre tör, amikor esély kínálkozik a feldolgozásra, bár sok esetben nem fogadjuk szívesen, nem ismerjük fel a jelentőségét, és visszatessékeljük a tudattalanba. A kineziológiával az elhárítás miatt elfelejtett emlékek is újra a tudatba hozhatóak, illetve a hozzájuk kötődő negatív töltés is oldható. A homlokdudorok és a tarkó együttes érintésével segíthetjük a régi emlékek felidézését és az azokhoz kapcsolódó stresszek oldását is.

Az is érdekes tény, hogy ami az ember világképébe, elgondolásába beleillik, azt sok esetben jobban megjegyzi, mint azt, ami nem egyezik a világképével, elgondolásával.

Az emlékezet szorosan összefügg az én-tudattal. Ha az ember folyamatosan elfelejtené mindazt, amit tegnap csinált, vagy az előző pillanatban, akkor nem lenne folyamatos öntudata, én-tudata.

Váradi Tibor