Kevesen lehetnek, akik sorsuk szebbik időszakában, egy boldog élethelyzetben ne tűnődnének azon: vajon hogyan is lehetne életüknek e felhőtlen, harmonikus szakaszát meghosszabbítani, hogyan lehetne ezt a fiatal és egészséges életidőt kitágítani? Egyáltalán: mi lehet a hosszú és egészséges élet titka?
A régiek azt mondják: a nyugalom –mai nyelven szólva, a stresszmentes lét - a hosszú élet titka. Vannak, akik tudományosan kidolgozott étkezési szabályokra helyezik a hangsúlyt: együnk sok zöldséget és gyümölcsöt és inkább fehér húsokat. És persze, fontos, hogy mennyit és hányszor egy nap. De vannak nézetek, melyek szerint a vegetáriánus életmód a biztos út a strapa- és dologbíró létfenntartás felé. Mások azt mondják a dió és a szőlő az a csemege, amely az ember számára minden lényeges vitamint és ásványi elemet tartalmaz. A gyümölcsimádók másik csoportja a sárgabarackra, még egy másik az áfonya ifjító hatására esküszik. Nemrég a köles reneszánszáról szólt egy egészségvédő lap: gazdag vitaminokban és olyan ásványi anyagokban mint a fogakat védő fluor, a haj, a bőr, a körmök, a szem és az érfal egészségét védő szilícium. Különösen alkalmas kisgyerekek, növekedésben lévő fiatalok, kismamák és betegek táplálására.
Mondják azt is, hogy a jóga, a jógalégzés fontos módszer az egészség fenntartásában. A múlt héten a légzésvisszatartás lényeges szerepéről olvastam. Ugyanis légzésvisszatartás az embert arra kényszeríti, hogy önmagát a középpontba rögzítse, a pozitív és negatív energiát összefogja. Ezzel a tökéletes egyensúly állapotába kerül testileg és lelkileg az ember. Aztán itt van a bor. A mérsékelt borfogyasztás segíti az emésztést, javítja vérkeringést. A napi fél liter nemes nedű határozottan kívánatos. Hosszasan sorolhatnánk az egészséges életre buzdító tanácsok láncolatát... De, hogy miért is írok most minderről? Kisvárosi környezetemben az utóbbi egy-két évben négy hölgy is elérte a százéves kort. Foglalkoztatott a kérdés, vajon ők hogyan csinálták? Mit tettek azért, ha gyengécskén is, de ép elmével, hibátlan kommunikációs készséggel bírnak, s hogy mindennapi cselekvéseikben, mint az étkezés és tisztálkodás még mindig önállóak, nem szorulnak segítségre. Mi is lehet az a sajátságos dolog, ami ahhoz segítette őket, hogy dédunokáik, ükunokáik lelki, fizikai növekedésében is tiszta értelemmel gyönyörködhetnek? Bárhogy vizsgálódom, semmi meglepőt, szokatlant nem találok: mindegyikük átélt két háborút, forradalmat, megélhetési gondokat. A további közös jellemző – és talán kicsit mégis érdekes - a matuzsálemek élettörténetében az, hogy ötven- hatvanegynéhány éves koruk után változtattak lakhelyet, mi több életmódot. Miután társukat elvesztették, gyermekeikhez költöztek, vagy más ok miatt, de addigi életük helyszínét elhagyták, magyarán ötvenen-hatvanon túl szinte új életet kezdtek, egy új élethelyzetet fogadtak el és építettek fel a maguk számára, a korábban megszokott helytől jóval messzebb.
Egy újabb adalék tehát a találgatások palettájára a hosszú életről: az élet delén túl a földrajzi környezet megváltoztatása, új barátok, ismerősök, új élettér kialakítása ad még plusz néhány évtizedet az átlaghoz képest? (Magyarországon a nők átlagosan 78 évet, férfiak 68 évet élnek.)
A legtalálóbban talán Albert Schweitzer Nobel-békedíjas lelkész, orvos és filozófus fogalmazta meg a fiatalság és egészség kérdésének lényegét: A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon…Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. Hihetünk neki, hiszen kilencven kalandos, dolgos évével hitelesíti mindezt, s mert életfilozófiájának középpontjában minden időben az élet tisztelete állt.
Tóth Katalin
