Legalább egyszer már mindenki találkozott sünnel, denevérrel, vagy dolmányos varjúval a lakóhelyén. Elgondolkodott már azon, hogy ezek az állatok miért élnek a városban? Sok esetben bosszankodunk miattuk, mint például a mindent megrágcsáló nyest, vagy a lakásba települt pókok esetében. De tényleg károsak ezek az állatok?
Szemethy László, a Szent István Egyetem Vadvilágmegőrzési Intézet docense úgy fogalmazott az urbanizálódásról, hogy vannak fajok, amelyek az ember lakta településeken megtalálják ugyanazokat a feltételeket, melyekhez az evolúció során alkalmazkodott. Ha ezek a fajok be tudnak költözni az ember lakta területekre, akkor ember-függővé válnak, és ezt nevezzük urbanizációs folyamatnak. Az urbanizálódásban meg kell különböztetni, hogy az adott faj valójában ember-függő lett-e, vagy ettől függetlenül továbbra is meg tud élni a természetes élőhelyén, mert ha igen, akkor csak terjeszkedésről beszélhetünk. Sok elmélet és vizsgálat létezik, hogy miért költöznek bizonyos állatok a városokba. Egy újabb kutatás azt feszegeti, hogy nem biztos, hogy jó ezeknek az állatoknak, hogy az emberek környezetében élnek, de mivel a természetes élőhelyükhöz képest hasonló körülményeket teremtettek az emberek, ezért képesek városokban, falvakban is megélni.
Szemethy László arra világít rá, hogy ez a fajok esetében mikroevolúciós szinten olyan változásokat idézhet elő, hogy megjelenhet egy az ,,eredetitől’ teljesen elválasztható alfaj, mert mások a viszonyok a városi környezetben, így teljesen mások lesznek a szelekciós tényezők, melyek az evolúciójukat irányítják. Az újabb vizsgálatok azt támasztják alá, hogy ezek a mikroevolúciós változások rendkívül gyorsan, csupán néhány tíz generáció alatt zajlanak le a genetikai változások. Czirák Zoltán, a Földművelési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztály szakmai tanácsadója azt mondta, hogy az állatok körében urbanizáció azóta van, amióta megjelentek a városok. Az, hogy éppen milyen faj terjedt el a városban, az nagyban függ a vá,,osok fizikai megjelenésétől, az ott élő emberek szokásaitól, de a városokban mindig éltek állatok. Amikor az autók helyett lovaskocsikkal jártak, akkor a városban a búbos pacsirta egy teljesen közönséges városi madárnak számított, mert könnyen talált táplálékforrásokat. Arra hívja fel a figyelmet, hogy azt kell észben tartanunk, hogy a város és a természet nem létezik külön egymástól, csupán az ember jelentősen átalakít egy közeget, és azok az állatok, akik alkalmazkodnak ehhez a környezethez, valamint nem zavarja az ember által okozott stresszhatás, képes lesz a városokban is élni.
Czirák Zoltán azt hangsúlyozta, hogy az állatokkal való együttélés nem feltétlenül káros, hiszen sok faj az emberek hasznára van. A pókoktól nagyon sok ember viszolyog, viszont megfogják a betegségeket terjesztő rovarokat. Károsnak szokták megítélni a nyestet is, pedig a kisméretű gerinces állat megfogja a betegséget terjesztő vándorpatkányt. Tévhitek közé tartozik, hogy a sünöket tejjel kell megitatni, pedig nem szabad, mert az állat nem tudja megemészteni a tejet, és belehal az emberi gondoskodásba. Hagyni kell a sünöket, hogy had éljenek például a komposztáló körül, ha a kertünkbe költözik, akkor ne bolygassuk meg, hiába gondoljuk aranyosnak és simogatni valónak.