Nagyjából 700 évvel ezelőtti, Új-Zélandra érkezése után az ember és a magával hozott állatok pusztító kihalási hullámot idéztek elő a helyi madárvilágban. Több mint 70 madárfaj tűnt el

Az egykorihoz hasonlóan sokszínű madárvilág újbóli evolúciós regenerálódásához, kifejlődéséhez több idő kellene, mint amennyi ideje létezik az emberiség – írja egy nemzetközi kutatócsoport a Current Biology című szaklapban.
A madárvédelmi erőfeszítések ellenére a még meglévő fajok 30 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. A kakapó például néhány éve csaknem kihalt, mivel veszélyeztetik a patkányok, nyestek, vadászgörények, macskák és más, az ember által behozott állatok. A kakapók az erdők talajszintjén élnek, ott rakják le tojásaikat is, és semmilyen védekezési stratégiával nem rendelkeznek.

Mivel a szigeteken eredetileg a denevéreken kívül nem éltek emlősök, a madaraknak nem kellett ilyesfajta ellenségre számítaniuk. Sok itt élő madár ezért röpképtelen, nagy, viselkedése főként "naiv", így viszonylag könnyű prédának számítanak – írják a szakértők. A behurcolt állatfajokon kívül a vadászat és a megváltozott földhasználat is hátrányukra vált.

A kutatók kielemezték az új-zélandi kihalt és még élő madarak genetikai és fosszilis adatait. Ezután számítógépes szimulációk segítségével meghatározták, milyen sokáig tartana, míg a szigeteken az evolúció révén újra létrejönne az elveszett sokszínűség.

"Ha azok a fajok, amelyek jelenleg a potenciálisan veszélyeztetett kategóriába tartoznak, szintén kihalnának, további tízmillió évre lenne szükség" – közölte a berlini Természettudományi Múzeum.

Mivel Új-Zélandot szigetek alkotják, melyeken a növények és állatok a világ többi részétől elzártan, zavartalanul fejlődhettek, különleges madarak otthonává vált. Ilyen például címerállata, a röpképtelen, éjszaka aktív kiwi.