Minden út a talajhoz vezet. A magvak ott eresztenek gyökeret, és onnan lövellnek ki az első hajtásaik, az abból felszívott tápanyagból növekszik, majd borul virágba és hoz termést minden növény. Végül, életük végén idetérnek vissza.
Az egészséges talaj tele van élettel és tápanyaggal, sokkal több, mint csupán támaszték a növények gyökereinek. Bár önmagában is tekinthetnénk egy külön egységesen működő szervezetnek, akár a méhkaptárakban együtt dolgozó családot, ahol minden méh, mint egy-egy sejt, parányi, ám fontos feladatot lát egy tökéletesen felépült láncban. Mégis a talaj összefügg mindennel, növényzettel, levegővel, vízzel, és ezek mind harmóniában dolgoznak együtt, amennyiben engedjük nekik.
A biogazdaságokban az egyik legfontosabb dolog a talajélet megőrzése, termőképességének és humusztartalmának növelése. A termőtalaj humuszszintjének növelése a fenntartható gazdálkodás legstabilabb pillére. Kutatások és kísérletek igazolták, hogy kisebb költségráfordítással lehet hasonló, gyakran magasabb terméshozamot elérni, mint a talajeróziót, deflációt és végső soron a talajpusztulást okozó konvencionális (vagyis nem bio) gazdálkodással. Mindezt úgy érjük el, hogy a termények beltartalmi értéke, minősége is jelentősen magasabb lesz, ráadásul mindenféle szermaradványtól mentesen.
„A talaj az egyetlen szilárd, természeti erőforrás, mely kellő gondoskodással megújulásra képes.” hangzik gyakran a szakemberek és azok szájából, akik számára tudott, mennyire fontos erőforrás ez mind bolygónk, mind az emberiség számára. Fontos, hogy otthonunk kertjében is figyelmesek legyünk a talajjal.
Az ökológiai gazdálkodás szemlélete szerint minden összefügg mindennel. Így például sokat számít, hogy milyen növényeket társítunk egymás mellé fizikai- és időrendi sorrendben. A szomszédos és egymást követő növények ugyanis segíthetik a talajtermékenységét fenntartani, azonban ki is meríthetik annak tápanyagkészleteit. Az említett problémát lehet mesterséges úton kezelni, belekényszeríteni a növényeket és a talajt olyan helyzetekbe, ami egyébként nem tartaná fenn saját magát, ám ezek hosszú távú eredményei nem túl kecsegtetők. A legkevesebb, hogy a talaj szerkezete valamelyest leromlik és az általunk termelt növények beltartalmi értékei, ízletessége is romlik, arról nem is beszélve, hogy nekünk egyre több munkánkba és energiába kerül, hogy fenntartsuk azt a mesterséges közeget, amit teremtettünk. Szerencsére ez viszonylag könnyen orvosolható. Csupán annyit kíván a megoldás, hogy leüljünk, és szeretett kertünk következő évét tudatosan megtervezzük.
Egyre többet hallunk a mezőgazdaság klímaváltozásra gyakorolt hatásáról. Az egyik leghangoztatottabb téma, hogy a talajok nem megfelelő kezelése mennyi CO2 kibocsájtást okoz. Az ökológiai gazdálkodás azzal, hogy csökkenti az üvegház hatású gázok kibocsájtását, segíthet megbirkózni a klímaváltozással.
A nem bio gazdságokban a földekre kijutatott nitrogén alapú műtrágya és a dinitrogén-oxid üvegházhatású gáz keletkezése egyenesen arányos egymással. A dinitrogén-oxid az Európai Unión belüli mezőgazdasági kibocsájtásának mintegy 40%-át teszi ki. Ez azért fontos, mert 1 kg N2O 300-szor jobban melegíti a légkört, mint 1 kg CO2. Ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásban nem megengedett a műtrágyák használata - inkább egy zárt tápanyagkörforgás kialakítására törekszik, minimalizálva a veszteségeket, melyek kimosódással, párolgással keletkezhetnek -, ezért az ökológiai gazdaságokban kisebb mennyiségű hektáronkénti nitrogén szintet mérnek, mint konvencionális gazdaságokban, ezzel is hozzájárulva egy fenntartható, klímabarát rendszerhez, amely elegendő élelmiszert termel.
Ez természetesen a kiskerti tevékenységekre is igaz, sőt, ott még könnyebb odafigyelni, hogy az ember megfelelően gazdálkodjon, mind a saját maga, mind a bolygónk szempontjából.
Magyar Biokultúra Szövetség
1132 Budapest, Visegrádi u. 53. III/1.
1/214-7005
www.facebook.com/BiokulturaSzovetseg
[email protected]
www.biokultura.org
